Mi az imamalom?

A tibeti imamalmok a lelki áldás és béke kiterjesztésének eszközei.

Az imamalom belsejében egy vékony papírtekercs forog, melyen az Om Mani Padme Hung mantra (ima) számos példányban, tibeti írással szerepel. Az imamalom forgatásával a mantra áldása minden irányban szétterjed.

Őszentsége, a Dalai Láma szerint:

„Nagyon jó, ha gyakran ismételjük az Om Mani Padme Hung mantrát, de miközben ezt tesszük, figyelnünk kell a jelentésére is. Arra a hat szótagra, amely nagyszerű és egyben hatalmas is. Az első az Om szótag, amely az imádkozó tisztátalan testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja, de egyben Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását is. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. A Padme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. Az egyszerűséget a rendszeresség és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó, Hung szótag szimbolizálja. Tehát az Om Mani Padme Hung hat szótaga azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.”

Az imamalomban a fent ismertetett Csenrézi (Avalókitésvara) mantra mellett még nagyon sok más mantra is foroghat, például Amitábha Buddha (Om ami deva hri), Zöld Tára (Om tare tuttare ture szoha), Guru Rinpocse, azaz Padmaszambhava (Om ah hung benza guru pema sziddhi hung), Mandzsúsrí (Om ah ra pa ca na dhi) mantrája, hogy csak a legismertebbeket és a leggyakrabban előfordulókat említsük.

Az imamalom készítésének ötlete a „forgasd a dharma” kerekét mondásra vezethető vissza, amely Buddha tanításának klasszikus metafórája. Itt egyszerűen csak arról van szó, hogy az indiai buddhista szóhasználatban gyakori, hétköznapi szóképző elem volt a „forgat”-nak fordítható vartati, mint ahogy magyarul a „vet” szóval képzünk nagyon sok kifejezést, de például amikor bevetjük az ágyat, akkor nem jut eszünkbe magvakat „vetni bele”.. Ez a fordításokban Buddhához kapcsolódva kiemelkedett eredeti egyszerű jelentéséből, és a tanít, vagyis „a tan kerekét forgatja” kifejezéssel együtt közvetlen képi ábrázolást is kapott.

Imamalmokat valószínűleg már a Buddha tanításának tibeti elterjedése előtt is használhattak. Legalábbis a bön hagyomány is a sajátjának és őseredeti tibetinek vallja ezt az eszközt, amit forgathat szél, víz, a felszálló meleg levegő, szinte bármi, ami a forgómozgást biztosítani képes. Ezek kiterjesztik az ima hatását, a megvilágosodásra irányuló önzetlen szándékot minden lényre. De az imamalom forgatása, a forgatás „eredménye” minden természetből vett segítség mellett az azt készítő ember, a mantrát leíró, a mantrát mondó szándékától függ.

Egy buddhista gyakorló valójában „magában forgatja” az imamalmot, és ha ezt koncentráltan, éberen és figyelmesen végzi, a világi jelenségek a buddhista elképzelés szerinti „üresség”-gel együtt szemlélve mutatják meg igazi arcukat. Az Om Ma-ni Pad-me Hung hat szótagját mondogatva a tanítás lényegéhez közeledünk: az Om szótag a nagylelkűség gyakorlásában segít, a Ma a puszta erkölcs gyakorlásában, a Ni pedig a tolerancia és türelem gyakorlásában. A Pad a kitartás gyakorlásában, a Me a koncentráció, a Hung pedig a bölcsesség gyakorlásában segít.

Oláh Zita – Végh József