Nemzeti kendergazdaság felépítése / Building Hemp Industry in the Carpathian Basin
Valós kérdések, melyek még válaszra várnak, azaz megoldásra, konszenzusra:
(Facebook poszthoz kommentelve:)
Istvan Sipos Kekécs Marica én nem látok a videón csak operett katonákat…
hol van a nemzeti program?
hány ezer hektáron termesztenek kendert?
hány feldolgozó üzem van az országban?
kiknek a tulajdonában vannak ezek és a kereskedelem?
mikkor mennyi állami támogatást kapnak a magyar kendergazdák?
hol vannak az egészséges piac gazdasághoz szükséges
törvénykezés és OGYI álláspont?
hol van az gyógyászati használat tiltásának feloldása?
melyet a többi EU ország már régen meglépet… pl. ipari kender thc tartalom 5-6 ezrelék, feldolgozási tilalom és termesztési korlátozások feloldása…
gyógyászati felhasználás teljes mértékű engedélyezése, ne agy isten akár a marijuana fogyasztása, ami Hollandiában már 48 éve szabad a személyi fogyasztás… ők is az EU tagjai és ők is minden nemzetközi törvény aláírtak… csak ők a szabad EU polgár kategóriába tartoznak… mint a többiek, Protugálok, Spanyolok és egyre többen…
a CBD és THC tartalommal rendelkező kender virág nem szétválasztása is a skizofrén kategóriában van a magyarországi jogrendszerben…
az Agrómag monopol helyzetének felszámolása
a gazdáknak legyen joga saját vetőmagot megtartani és tetszés szerint nemesíteni, mint azt tették az elmúlt 40,000 évben…
és hosszú a lista, mely ezt a Nemzetgazdaság felépítése videót a vicc kategóriába utalja…
🤔🧐😷
“Igen nevezetes iparág még Brassóban a kötélverés, melynél a legényeket szintén a székely leányok helyettesitik; a Barczaságon sok és kitűnő minőségű kender terem, ez kötélnek feldolgozva, nem csak a szomszéd fejedelemségbe, hanem a dunai kikötők által az európai piaczokra is széthordatik, s a hajógyáraknál nagyon keresett czikket képez. Brassóban most 53 kötélverő mester és műhely van, mert ez is csak házilag kezeltetik, s szintén arra vár, hogy póláiból kiemelkedve, nagyobb fejlődésnek vitessék elébe, mert a mi kenderünk a continens minden kendere közt legkitűnőbb levén, szintén nemzetgazdászati fontossággal bir.
A kender mellett a kitűnő minőségű len is egyik terményét képezi a Barczaságnak, s azért a vászonszövés és takácsság is vagy 23 műhely által űzetik Brassóban.”
(Orbán Balázs: Brassó kereskedelme, ipara, hajdan és most.)
Hogyan készült az egykor híres magyar kender?
Balassa Iván vitatott elmélete szerint a magyarság már a honfoglalás előtt ismerte és termesztette is a kendert. A kötelek és zsinegek mellett a ruházatuk olyan járulékos elemeit is, mint például az öv, kenderrostból készítették. Ezt az elméletet alátámasztani látszik az a tény, hogy a kender szó a honfoglalás előtti időkből származó ótörök eredetű jövevényszó. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a Kárpát-medencei szláv őslakosság a víz közelében fekvő településeken a honfoglalást megelőzően már termesztette.
A szöszkóró haszna és a versenyképes bácskai kender a londoni piacon
A magyarországi kolostorokban a XI. század elején működő kender szövő és fonóházak valamint Szent László tizedszabályozása is (1092) a kender és lentermesztés XI. századi jelenlétére utalnak. A kenderrel kapcsolatos legkorábbi, magyarországi feljegyzések egyike az 1198-ból fennmaradt esztergomi vámtarifákkal kapcsolatos írás. Helységnévként való gyakori használatára 1231-től kezdve vannak adatok. A XIV. század utolsó negyedétől kezdődően többek közt Lencsés György 1570-ben Ars Medica címen kiadott kéziratos orvosbotanikai művében és Szikszai Fabricius Balázs, 1590-ből származó írásában is megtalálható. Gáti István 1792-ben a szösz kóróként írt róla, ismertetve előnyeit:
„Haszna legfőbb az, hogy a kóróján fel-nyúló igen súlyos szösziből fejér ruhák készülnek, mellyet a vízbe való oszlatás, és az után való el-törés által választanak el kórójától.” – 1792
Az 1800-as években a „házi-iparilag” történő kenderáru készítésről számos feljegyzés látott napvilágot:
„A hová a háziipar csak be lett hozva, mindenütt fényes eredményeket mutatott fel. Sok vidéken a kendert és a lent házi-iparilag kezelik, a serény gazdasszonyok ezeket nagy ügyességgel feldolgozzák, a szálakat megfonják, megszövik s vagy ruháknak készítik el maguk, vagy pedig áruba bocsátják. És e magán-foglalatosság egy kis takarékpénztárt szerez a családnak.” – Békésmegyei közlöny, 1878
A magyar kender egykori versenyképességéről és hírnevéről is számos beszámoló található:
„Európában csak a bálti tenger partjainak egyes részeit kivéve, nincsen kendertalaj, mely aránylag hasonló költség s fáradsággal, olyan finomfogásu, ruganyos szálú, a szövetekre épen úgy, mint a fonalos készítményekre alkalmas nyersanyagot szolgáltatna, mint a magyar televényben termett (…) úgy, hogy Londonban egy tonna bácskait 36o forinttal fizetnek, mig a rigainak csak 220—235 ft a piaczi ára. A lengyel kender szóba sem jöhet minőség tekintetében a magyar mellett és az olasz csak az okszerűbb mivelésnek, a gyakori trágyázásnak köszönheti előnyeit” – Bodola Lajos, 1881
A madarak kedvenc csemegéje a kendermag
A kenderfonál készítése a növény termesztésével kezdődött. A kender magjait mindig április végén vetették el, mert a fagyra érzékeny.
„A kender mélyen mívelt, jól porhanyitott talajt kiván s e szerint az őszi szántást igen meghálálja.” – Pápai Lapok, 1895
A magok vetésekor az optimális kenderrost-mennyiség eléréséhez némi tapasztalatra is szükség volt, ugyanis a túl sűrű és a túl ritka vetés is kedvezőtlen eredményt adott; a túl sűrű vetés esetén a növények megdőltek, túl ritka vetés esetén pedig túl hamar felmagzottak. Mivel bizonyos madarak főként a galambok és a varjak szeretik a kendermagot, ezért ellenük védekezni kellett valahogy, ezért gyakran madárijesztőket állítottak fel a kenderföldeken.
Aratás „nyűvés” és áztatás „mocsolyában”
Ideális esetben a növények július elejére, augusztus végére már kifejlődtek. Ekkor kezdődhetett az úgynevezett nyűvés, ami a növények földből való kiszedését jelentette. A magok eltávolítása után a kévébe rendezett növények áztatása következett, amit a külön erre a célra kialakított kenderáztatókban, a szuhafői tájszólás szerint úgynevezett „mocsolyákban” végeztek. Áztatni azért kellett, hogy a rostok különváljanak a megfásodott részektől. Annak érdekében, hogy a kender ne ússzon a vízen, karók, keresztrudak és farönkök segítségével tartották víz alatt. Az áztatás általában két hétig tartott. De akkor is ellenőrizni kellett, hogy mennyire tört jól, ha elég jól tört, csak akkor lehettek biztosak benne, hogy a rostok már elváltak a fás résztől.
Baksálás és elcsapás a kendertilón, simítás és kendertörés
A feldolgozás következő fázisa a szárítás volt, amit a baksálásnak nevezett módszerrel kezdtek: az alul kioldott kévét széthúzták és „talpra állították” majd kint hagyták a napon. Néhány nap eltelte után a szárítást otthon folytatták. Ez a művelet azért volt fontos, mert csak a jól kiszáradt kendert lehetett „elcsapni”. Az elcsapás gyakorlatilag a növény végigtördelését jelentette. Azért nevezték így, mert a csapatás művelete ténylegesen abból állt, hogy az erre a célra használatos kendertiló eszköz karját – meglehetősen nagy erővel – ismételten lecsapták. A kész „kicsapott” kendert az úgynevezett csapómarokba kellett elhelyezni. A 
csapatás után a simítás következett, amely során a kendert csomóba fogva húzták át a kendertiló karja alatt, így a maradék fölösleges fás rész (pozdorja) is ki tudott hullani belőle. A simítást a „törés” követte, aminek célja a puhítás volt. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egy vastag deszkán, krumpli vagy máktörő kalapáccsal (vasbakóval) ütötték, verték az anyagot. Fejlettebb időkben ezt a műveletet a malomban végezték el. A folyamat a puhítás után az osztályozással (vonás), szövéssel, illetve fonással folytatódott.
Mi készíthető belőle?
A kender, ahogy egykor, úgy most is számos kereskedelmi és ipari célra előállított termék készítésére alkalmas, többek közt ruha, cipő, papír, étel és építőanyag is készíthető belőle. A kezdeti felhasználási területek idővel az autóalkatrészként, a bio-üzemanyagként, a gyógyszeralapanyagként és a táplálék-kiegészítőként való használattal bővültek. Ételként leginkább a kendermagolaj, a kendermagvaj és a kendermagliszt használatos, mely utóbbinak az alacsony szénhidrát és magas rosttartalma mellett 
különleges tulajdonsága, hogy olyan fehérjéket tartalmaz, amiket az emberi szervezet nem tud előállítani, ezek általában csak a húsételekben szoktak előfordulni. Építőanyagként történő használatának egyik módja a kenderrost-tégla, ami statikai szempontból önmagában ugyan nem elég erős, de vasbeton szerkezetű épületek falainak megépítéséhez kiváló építőanyag. Másik módja a kenderbetonként való alkalmazás, amely már önmagában is elég erős. A kenderház előnye – azon túl, hogy vakolni sem szükséges – az, hogy felépítése jelentősen kevesebb időt igényel, mint a hagyományos módszerekkel történő építkezés.
Erdélyi Károly
Az ipari kender egészségünk szolgálatában
A Nemzeti Művelődési Intézet Tolna Megyei Irodája a fenti címmel tartott konferenciát a Babits Mihály Művelődési Központban 2018. november 7-én, ahova a megye polgármestereit, jegyzőit, agrárvállalkozások vezetőit és a közművelődési szakembereket várták. A konferencia helyszínén egy minikiállításon bemutatták a kenderfeldolgozás eszközeit (tiloló, gereben, rokka) és kenderből készített textíliákat (abroszokat, kendőruhákat, törülközőket, inget és bőgatyát).
Kuti Imréné a Nemzeti Művelődési Intézet Tolna Megyei Irodájának vezetője köszöntötte a megjelenteket, utána Csapai János, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum néprajzosa a Paraszti kendertermesztés című előadásából betekintést nyerhettek a résztvevők a paraszti kendertermesztés és feldolgozás múltjába. Megtudhatták, hogy szinte az egész megye alkalmas volt a kendertermesztésre. A paraszti világ mezőgazdasági munkafolyamatába jól illeszkedett a kendertermesztés és feldolgozás. A tápanyagban gazdag talaj előkészítését követően legkésőbb pünkösd idején földbe került a mag, ami 12-14 hét után beérett. A nyüvést követően természetes vizekben vagy mesterségesen kialakított tavakban 8-12 napi kenderáztatás után következett a szárítás. Ezt követően kézi vagy rugós tilolóval megtörték a szárakat, utána pedig gerebeneztek. Az így előkészített rostokat osztályozták, majd rokkán vagy orsón megfonták. Az elkészült fonal minőségétől függően kötelet fontak vagy megszőtték azt, amiből később ruhaneműt vagy háztartási textíliát készítettek.
Aczél Ádám mezőgazdász előadásából megtudtuk, hogy napjainkban hogyan történik a kendertermesztés. Ádám Borsod megyei birtokán magkendert termel. 70-80 kg magot vet egy hektár területre. A növény visszavágása segíti annak bokrosodását, minek következtében több mag terem. Ez a munkafolyamat késlelteti az érést. Szeptemberben kezdődik az aratás, utána jön a szárítás. Ezután kezdődhet meg a mag feldolgozása. A mag emberi és állati fogyasztásra egyaránt alkalmas. A kendermagolajnak jó élettani hatásai vannak, a kendermagpogácsa további feldolgozásából protein nyerhető ki.
Ivanics Anna és Hanyecz Adél a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársai az ipari kender 21. századi hasznosításának lehetőségeit mutatták be. Hanyecz Adél rokkával érkezett a konferenciára, aki kenderfonás-bemutatót tartott és kenderfonalból készített termékeket is bemutatott. Az előadásból kiderült, hogy a kender egy multifunkcionális növény, mely teljes egészében hulladékmentesen hasznosítható. Leveléből tea, szárának kemény rostjából, pozdorjájából hozzáadott anyaggal tégla, szigetelőanyag, agrotextil készíthető. Puha rostjából fonás, majd szövés után különböző textíliák, zsákok, ruhanemű állítható elő. Magjából olaj készül, ami étkezési célra használható, de akár kozmetikumok is előállíthatók belőle, mint például protein és liszt.
Korántsem meglepő tehát, hogy a gyorsan növő, nagy terméshozamú és rendkívül sokoldalúan felhasználható rostkenderre a magyar agrárium stratégiai fontosságú haszonnövényként tekint, s a Nemzetstratégiai Kutatóintézet annak újbóli meghonosítását szorgalmazza. Ennek apropóján a közelmúltban tudományos tanácskozás is zajlott az Országházban, „Az ipari kenderre épülő gazdaság létrehozásának lehetősége Magyarországon és a Kárpát-medencében” címmel.
A konferencián az elméleti szakemberek mellett részt vettek azok a mezőgazdasági szereplők is, akik kísérleti jelleggel belevágtak az ipari kender újratermesztésébe, így van némi tapasztalati tudás is a birtokukban ezen ágazatról. Pásztor Zsolt, növénytermesztő, birtokára, a heves megyei maklári kenderföldre invitálta lapunkat, hogy e sokoldalú haszonnövény újjáélesztésének lehetőségeiről beszélgessünk. A mezőgazdasági és közgazdász végzettségű fiatalember tavaly másfél hektárnyi területet vetett be az ipari kender KC-Dóra nevű fajtájával Maklár azon részén, amely egykoron híres-nevezetes kenderföld volt.
A legősibb haszonnövény
A kendert egyébiránt hosszú évszázadok óta termesztik a Kárpát-medencében, már a Honfoglalás előtt is ismerték őseink, fontos nyersanyagként szolgált, aminek rostjaiból köteleket, szöveteket, halászhálókat készítettek. „Az egyik legősibb ipari növényünket eleinte kizárólag textilipari nyersanyagként tartották számon, mára azonban rendkívüli módon kibővült annak felhasználási területe. Az élelmiszer- , a gyógyszer-, a kozmetikai-, a jármű-és az építőipar is előszeretettel alkalmazza. Mindezek mellett pedig energia előállítására is alkalmas, miután biomasszát termel” – sorolja Pásztor Zsolt. Megtudjuk azt is, hogy míg korábban a nyúlánk haszonnövénynek csak a rostját használták fel, addig manapság az úgynevezett gyártási mellékterméknek, esetenként hulladéknak bélyegzett részek is fontos alapanyaggá váltak.
„A kenderkóc, a pozdorja, sőt még a kóró hasznosítására is önálló iparágak jöttek létre Nyugat-Európában ” – magyarázza vendéglátónk. De hazánkban is vannak újszerű kezdeményezések a haszonnövény feldolgozására. Interjúalanyomtól megtudom, hogy az általa vetett KC-Dóra fajtának sem igen akad olyan része, amit ne használnának fel. „Ha valaki kenderrel foglalkozik, arra kell törekednie, hogy a legtöbb részét feldolgozza” – szögezi le Pásztor Zsolt.
A maklári gazda tevékenysége jó példa mindezekre, hiszen a férfi nemcsak a növény termesztésével foglalkozik, hanem annak felhasználásával is. A kistermelő aratás után élelmiszeripari termékeket, étrendkiegészítőket állít elő annak magjából; lisztet, tejet, olajat, proteinport. Társai pedig az építőiparban, valamint a textiliparban látják hasznát egyik legősibb növényünknek. No, de ne szaladjunk ennyire előre, a kender innovatív, sokrétű felhasználását megelőzően, lássuk, hogyan termesztik azt.
A maklári kenderföld feltámasztása
„Az ipari vagy rostkenderként ismert lágy szárú haszonnövény, amely akár öt méter magasra is megnő, az egész világon elterjedt, meleg éghajlaton bárhol megterem. Vegyszeres növényvédelmet, műtrágyát nem igényel, ám kétségtelen, hogy meghálálja az istállótrágyát és vízigényes. A tág térállású magkendernek igen magas az élőmunka igénye, de úgy véljük, hogy a betakarítás a célnak leginkább megfelelő kisgépek kifejlesztésével, akár 5-10 hektár esetén is költséghatékonnyá tehető” – magyarázza lapunknak a maklári kenderföld franklinje, Pásztor Zsolt. „A növény nagyon intenzív növekedésű, 110 nap alatt beérik”. Interjúnk idején – áprilisban – zajlik a vetés, augusztusban pedig már javában aratnak a termőterületen.
A mezőgazdasági és közgazdász végzettségű fiatalember meg van róla győződve, hogy ismét prosperáló ágazattá nőheti ki magát a hazai kenderipar, és méltó lehet régi, nagy híréhez. Ez az oka annak, hogy ő maga is belefogott annak termesztésébe. A férfi otthonosan mozog az agrárium világában, bár a kendert még csak a közelmúltban fedezte fel magának, saját bevallása szerint a magyar földtől mindig is elválaszthatatlan volt, szőlészettel például gyermekkora óta foglalkozik. „Beleszülettem ebbe az egészbe, hiszen szüleim szőlőműveléssel, nagyszüleim szántóföldi növények termesztésével is foglalkoztak.” Aztán visszatérünk a kendertermesztésre, és megtudjuk, hogy a tavalyi aszályos időszakra vezethető vissza, hogy jelenleg Európa- szerte hiány van vetőmagból.
Kendergyárak, szövödék, fonodák és világhírű magyar fajták
A rostkender egyébiránt – a cukorrépával és a napraforgóval egyetemben – évtizedekig az egyik legnagyobb mennyiségben termesztett haszonnövényünk volt, 1962-ben például vetésterülete elérte a 23 ezer hektárt. Felettébb elgondolkodtató adat az is, hogy 2010-ben a világon összesen 60-70 ezer hektáron termelték a rostkendert, míg a magyar kenderipar fénykorában, hazánk területén 80 ezer hektáron nőtt ez a típusú haszonnövény. Akkoriban kilenc kendergyár állította elő a rostot, négy fonoda és három szövőgyár pedig teljes kapacitásával azon dolgozott, hogy – elsődlegesen – ruhaipari és műszaki vásznak készüljenek a növényből. Kendernemesítésben egyébiránt hazánk sokáig élen járt. Az első magyar fajta, az F-kender elismerése már 1923-ban megtörtént, ami a világhírű kompolti kutató intézetben született.
Ezt olasz alapanyagból nemesítették, ám rosttartalomban felülmúlta az addig ismert olasz fajták mindegyikét. A rost növelésére irányuló hazai nemesítési módszerek igen hatékonynak bizonyultak, a kompolti mellett a Szegedi- 9 néven ismert fajta is világhírnévre tett szert. Pásztor Zsolt is úgy véli, Magyarországon vannak a világ legjobb rostkender fajtái. „Javarészt magyar fajták termesztésével foglalkoznának a későbbiekben is, hiszen alapvetően jó tapasztalataink vannak a jelenleg vetett KC- Dórával, ami ipari szempontból meghatározó típus.
Hazánkban egyébiránt napjainkban is zajlanak nemesítések, „a kutató intézeteknek most a meglevő fajták fenntartása, a genetikai anyagok megmentése az elsődleges célja. A magyar fajták, a hazai termőterületek kimagasló minőségűek, versenyképességünket az akadályozza, hogy a betakarítást és a cséplést is kézzel végzik, ennek gépi technológiája hazánkban még kiforratlan. Nyugat-Európában például azok a fajták népszerűek, amelyeket géppel könnyen betakaríthatnak. A gépesítés a kutatás-fejlesztés meghatározó szempontja.” A maklári termőföld megtekintése után következő helyszínünk az ugyancsak heves megyei Ecséd, ahol Pásztor Zsolt kollégáival találkozunk, és megtekintünk egy bemutatótermet, mely kenderből készült termékek sokaságával hűen demonstrálja a magyar kreativitást.
A sokoldalú kender: tégla, szappan, sampon, párna, olaj…
Ecsédre érve Pfeffer Péter építészmérnökkel arról beszélgettünk, hogy a környezetbarát építészeti megoldások esetében úgyszintén komoly helyet kap napjainkban a kender. „Természetes építőblokkok, szigetelő- és falazóanyagok készülnek belőle, és az sem utolsó szempont, hogy mindehhez a növény azon része is felhasználható, amely egyébként hulladéknak minősül, például a kenderkóró” – sorolja a szakember.
Pfeffer Péter eme haszonnövény innovatív építészeti felhasználása kapcsán elsősorban a kendertéglát emeli ki. „Kender, mész, valamint víz keverékéből, préseléssel állítják elő ” – magyarázza lapunknak, s alkalmunk nyílik arra is, hogy megtekintsük a terméket. Megtudjuk továbbá, hogy a kenderből felépített fal jól szigetel, ugyanakkor remek hőtároló, természetes páraháztartást biztosít. Ahhoz nem elég erős, hogy önmagában megtartson egy épületet, ezért jellemzően vázat építenek köré, másféle anyagból. Alkalmas ugyanakkor utólagos fal-és födém szigetelésére is. Elterjedését egyelőre az gátolja, hogy nincsen elegendő mennyiségű alapanyag a gyártásához. Ecséden interjúalanyaink egy rögtönzött bemutatót is tartottak lapunknak, ahol a kender szárát egy gépbe helyezték, amely a tilolást, a rost és a kenderkóc kinyerését egyidejűleg végezte.
„Ez egy mechanikus dekortikáló gép, aminek előnye, hogy a kórót szétválasztja a pozdorjától, áztatás nélkül. Korábban ez elképzelhetetlen volt, csak a kévébe kötés és a napokig tartó áztatás után kerülhetett sor a tilolásra, vagyis a szár megtörésére. Az ágdarálóban aztán apróra zúzható, majd felhasználható a kóró, ami hulladéknak számít és jellemzően a kenderföldeken rohad, vagy épp elégetik azt, mert nem tudják feldolgozni, olyan erős a szára” – magyarázza Rabocskai Laura, aki formális és informális tanfolyamok keretében oktatja a kenderfeldolgozás tudományát. A fajták jellegzetességeiről beszélve elmondják, hogy a magkender kórója például lényegesen durvább, vastagabb a rostkender kórójánál, ám előtörést követően, akár ezt is lehetne szalagosítani.
A fiatal hölgy pedig be is mutatja, hogyan sodorja az imént kinyert kenderkócot fonallá. Rabocskai Laura a kender feldolgozásának nemcsak elméleti szakembere, különleges textilipari és lakberendezési termékek kerülnek ki kezei közül, mint például hagyományos és jógapárnák, puffok, lámpabúrák, dísztárgyak. Pásztor Zsolt és munkatársai végezetül beavatnak abba, hogy jelenleg éppen a kóró ipari feldolgozásának leghatékonyabb megoldását keresik. „Legfontosabb célunk egy innovatív kórófeldolgozási technológiának a kifejlesztése, amivel aztán biokompozitok alapanyagát tervezzük előállítani. Ezeket azonban saját erőből nem tudjuk finanszírozni, egy szociális szövetkezetbe tömörültünk és pályázati források bevonásával igyekszünk megvalósítani terveinket.”
Újjáéleszthető az egykor világhírű magyar kender?
Az emberekkel újra meg kell ismertetni a kendert és világossá tenni azt, hogy hatalmas perspektívák vannak benne. Mindemellett a munkahelyteremtő és gazdaságélénkítő hatása is óriási.” Szerencsére a döntéshozók is felismerték mindezt. „Fontos tudni, hogy a Délvidék, a Partium, az Ipolyköz, a Bodrogköz, Szatmár és Bereg megye híres magtermő vidékek voltak. A kenderipart ezeknek a területeknek a bevonásával érdemes működtetni, mégpedig komplex módon, hálózatban, amely kezdődik az oktatással, majd a termelésen és feldolgozáson át a késztermék értékesítéséig jut. Ehhez szükséges az összefogás és az állami szerepvállalás.” – fogalmazott.
(Az eredeti honlap itt és a címre kattintva olvasható, a képek is csak az eredeti helyén tekinthetőek meg. Szerk.)
